A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
Mert már a Végszó elején toldalék hozzáadását tervezi. A befejezés közlése együtt áll a további pótlás szükségességével.
1845-ben. Fogarasi a kézirat elkészülésének idejét a forradalmi korszak és Czuczor fogsága miatti megszakításokkal együtt ismerteti.
A nyelvészeti kutatások és az újabb nyelvemlékek időközben bővítették az anyagot. A kész kézirat az új eredményekhez képest már hiányosnak látszott.
A kéziratot részletekben adták át, közben tovább kutattak és jobbítottak. Így a megjelenés és az anyag feldolgozása párhuzamosan haladt.
Az áttekintésük után észrevételeik beküldését az Akadémiához. A hiányok és hibák pótlására külső visszajelzést is kívántak.
Czuczor Gergelyére, aki 1866-ban halt meg. Fogarasi ezután egyedül maradt a munka folytatásával; ezt a visszatekintés személyes hangon közli.
A szók és szórészek gyűjtése, nyelvtani sajátságaik följegyzése, értelmezésük, végül elemzésük és idegen nyelvek szavaival való összehasonlításuk.
Az irodalmi nyelv. Emellett némi részben a tájnyelvet, lehetőségeik szerint a régi nyelvet is bevonták.
Nem. A szélesebben elfogadott és a közhasználatba átment neveket, valamint a közéletből pontosított nevezeteket felvették. A szokatlanabbaknál a kútfőt is jelezték.
Az Akadémia Tájszótárát és Szabó Dávid Kisded Szótárát. Utóbbi névnél külön tisztázza, hogy Baróti Szabó Dávid munkáját érti.
Kriza János Vadrózsák című munkája. Fogarasi több további közleményt és gyűjteményt is felsorol az utóbb hozzáférhető anyagok között.
Nem. Az irodalmi, társalgási és tudományos használat válogatást, rendezést, szabatosságot kívánhat. A népnyelvi anyag és annak feldolgozása között különbséget tesz.
Kelmed, kemed, kend, továbbá kied, kjed, ked alakokat. A megszólítások történetét a társadalmi használat változásával együtt tárgyalják.
Széchényi Istvánnak. Fogarasi az új megszólítás indokait és elfogadását ismerteti; ez a Végszó saját történeti beszámolója.
Előlülő és előnök. A fejezet a rövidebb alak használati előnyét, képzékenységét és a képzővel kapcsolatos korabeli kifogásokat együtt tárgyalja.
Egy rövidebb, önállósult alak közhasználatba kerülhet akkor is, ha az új szók ellenzői más esetekben vitatják az ilyen alkotást. Fogarasi ezzel a nyelvszokás szerepét szemlélteti.
Diószegi és Fazekas 1807-ben megjelent Magyar Füvész Könyvét. A Végszó az új nevek hangzását és megalkotásuk módját is vizsgálja.
A név alkotását a libaláb és lúdláb elképzelhető változatával veti össze, külön figyelve a hangzásra. A topp elem szokatlan használatát is megjegyzi.
Az egyiglen, régiesen egyéglen. Fogarasi ebből arra mutat rá, hogy az etlen itt nem fosztóképző; a szóvégi hasonlóság önmagában félrevezethet.
Neveknél tárgyesetet, szükség esetén többest és birtokos alakot; igéknél múltat, határtalan és szükség szerint parancsoló módot. A további alakításhoz irányadó adatokat keresték.