A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
A hangutánzó gyökből képzett gyakorlatos és egyszeri mozzanatú alak különbségét. A g és az an, en képző szerepét egymáshoz viszonyítva tárgyalják.
A gyakorlatos g módosulataként, középképzőként. A szerzők jár-og-ál párjával világítják meg, nem önálló szóként kezelik a leválasztott betűt.
Az első az állapot változására, a második a leírás szerint annak gyakorlatára, folytonosságára is vonatkozik. A kodik elemet ezért nem lehet az odik helyére következmény nélkül tenni.
A mos-og-at és mos-ak-od-ik felbontást. A külső hatású, illetve visszaható használat mellett az önhangzó és a mássalhangzók változását is követik.
A többes szám hangrendjével vetik össze: nyárs-ak, nyárs-al; bot-ok, bot-ol. A szóalkotás vizsgálatában a ragozott névalak is támpont.
Olyannak tartást, vélési vagy ítélési viszonyt: kicsinynek, helyesnek tart valamit. Ez más feladat, mint a tágúl levést jelentő l eleme.
A ront a szerzők felbontásában rommá tesz, a romlik rommá lesz. A t és l párhuzamát a tevés és levés különbségével magyarázzák.
A lobbant az indító, létesítő cselekvést jelöli: eszközli, hogy lobbanjon valami. A hozzá járuló t megváltoztatja az ige hatásviszonyát.
Fon, fon-at, fon-atik, fon-ódik. A forrás a míveltető, külszenvedő és belszenvedő alakot egymáshoz viszonyítva teszi érthetővé.
A vizet folyat annyi, mint eszközli, hogy folyjon. A munkát folytat azt is kifejezi, hogy tovább folyjon. A leírás az egyszerű és összetett képző jelentésárnyalatát a használatból vezeti le.
A közvetlen és a közvetített míveltetés különbségét. Ugyanebben a magyarázatban a sürget önálló ösztönzést, a sürögtet eszköz vagy megbízott általi hatást szemléltet.
A dagad alakot: az előbbi olyanná tesz, az utóbbi olyanná lesz. A párhuzam az aszt, eszt és az ad, ed szerepének vizsgálatához tartozik.
Az ít képző történeti alakváltozatainak vizsgálatához. Az eltérő bötüsort megőrzik és a megfelelő korabeli nyelvemlékekkel támasztják alá az összevetést.
Az előbbi széppé tevést, az utóbbi széppé levést. A szerzők több szócsaládon követik az ít és az úl, ül párhuzamát.
Nem. A táblázatok párhuzamos és párhuzamtalan csoportokat is elkülönítenek. A tényleges alakot kell megvizsgálni, nem minden lehetségesnek tűnő párt automatikusan létrehozni.
T elemmel: men-t, jár-t; bizonyos alakokban kettőzve és önhangzóval: lát-ott, szed-ett, üt-ött. A személyragozásban a tő és a végződés viszonyát is követik.
Az írás a cselekvés folyamatára, az irat az elkészült eredményre vagy tárgyra vonatkozik. Az ás, és és az at, et különbségét további szópárokkal is szemléltetik.
A belcselekvés indulását, kitörését és egyszeri létét, szemben az ad, ed folytonos tartásával. A jelölt nyílt ɑ karakterét a képző leírásában is meg kell tartani.
Az osz gyök után átható, gyakorlatos, míveltető és tehető képzést. A több egymásra épülő elem megértéséhez a teljes képzési sort kell követni.
Gond-ol-k-od-ik alakban. A táblázat nem egyetlen levágandó szóvéget, hanem egymáshoz kapcsolódó képzőrétegeket mutat.