A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
Olyan alapszót vagy elemi részt, amelyből belváltozással vagy toldással közös alapeszméből kiinduló szavak erednek. Ezek az új alakok a származékok.
A fejetlen a fej hiányát is kifejezi; a fejetlenség ezenfelül az ilyen állapot fogalmát. A képzés így egymásra épülő jelentéseket hoz létre.
Mert két fogalom, a fej és a tető szoros viszonyát fejezi ki. Ez különbözik attól, amikor egy gyökhöz képző kapcsol új fogalmi jegyet.
A gyökszó hozzátét nélkül, önállóan is határozott jelentésű, például fa vagy üt. Az elvont gyök önállóan nem használatos, de származékok közös részeként azonosítják.
A fak, ap és ep részeket. A szerzők az ismert ad, ed és aszt, eszt képzőkkel való kapcsolatuk alapján különítik el őket.
Több gyök közös, még tovább elvont elemét. A rom, rosz, roz és rogy sorában a ro ilyen kapcsolatként szerepel; nem azonosítják automatikusan egy teljes önálló szóval.
Már módosult vagy képzett alap, amely további származék kiindulópontja lehet. Az isz-am az iszam-odik, a fut-am a futam-odik törzseként szerepel.
A látogat szó képzésének közbülső alapjaként különítik el, de önálló használatát nem veszik föl. Hasonló a mondog, irog, szedeg, ütög sor.
Nem. A futam, nyilam és csuszam példája élő gyökből alakult, önállóan nem divatozó törzset mutat. A gyök önállósága és a törzsé külön kérdés.
Kedélyhangokból származtatott, természeti vagy működési hangokat utánzó, valamint látott tulajdonságokat és viszonyokat megnevező csoportba.
A kedélyszó érzést fejez ki, például jaj vagy haha. A korty, horty, szusz példáját ezzel szemben a szervek működési hangjából magyarázzák.
Az elnevezés más-más tulajdonságot emelhet ki. A forrás az ágyú nevében a talapot, a pattantyú nevében a nagyot pattanó hangot látja.
Az i és e közelre, az o és a távolra mutató családokban szerepel: ide–oda, itt–ott, innen–onnan. A jelentést a teljes mutató alakokban vizsgálják.
Az elöl álló i megmarad, a következő mássalhangzó változik. Az iczog, illeg, inog, iszamlik példáit a könnyű mozgás fogalmával fogják össze.
Az elülső mássalhangzó változik, miközben az om alaphangú és dudorú alakra vonatkozó kapcsolatot megőrzik a családosításban.
A középső önhangzó. A farol, forog és ferde sorával a szerzők rokon fogalmak hangalaki árnyalását szemléltetik.
A hasonlított alakok több hangja módosul. Kettős példájuk a család–cseléd vagy karika–guriga; hármasként a fészek–vaczok párt is közlik.
A forrás a guzs és zsug sorrendjének megfordulását mutatja. A konkrét alakpár összefüggését tárgyalja, nem minden szó tetszőleges visszafelé olvasását.
Mert különböző érteményekben is előfordul: ár mint érték, áradó sokaság, illetve szúró eszköz. Az egyforma hangalak több gyököt fedhet.
Családosítják származékaikat, figyelik az ismert hangváltozásokat, és közben meghatározott alapfogalmat követnek. A jelentéskapcsolat vezeti az elemzést, nem pusztán a betűegyezés.