A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
Olyan ragot, amely a vastaghangu szóhoz a-val, a vékonyhanguhoz e-vel járul. Ilyen a ban, ben pár: ház-ban, kert-ben.
A bemutatott sorok: ȧ, a, o; illetve e, ė, ö. A zárt a és ė a két szélső hang közötti helyet tölti be.
Part-on, kert-ėn, kürt-ön. A rag ugyanazt a viszonyt jelöli, önhangzója azonban a tő hangrendjéhez alkalmazkodik.
A nyílt, zárt és gömbölyű hangoknak vastag és vékony párja is van. A puszta a, o, e, ė, ö sor nem mutatná külön a kétféle a-t.
Nem. A tördel törzs utolsó önhangzója után a példa ė-t kíván, nem ö-t. A gyök és a teljes, már képzett törzs hangrendi helyzetét külön kell figyelni.
Párhuzamos vastag és vékony hangok: ház-unk, fej-ünk; lát-t-uk, tör-t-ük. A forrás e ragokban más hangzók kizárását hangsúlyozza.
Mert vastag és vékony gyökökhöz, törzsekhez egyaránt járulhat. Az ig rag példái: ház-ig, kút-ig, kert-ig; a helynévi vagy melléknévi i is több hangrendben megjelenik.
Egyszerű megnyújtással, több hangzó összeolvadásával, valamint a szóvégi hangzó bizonyos ragok előtti megnyúlásával. Példája az ág, látám és fá-hoz.
Nem. A kefé-hez és kapá-val alakban a megnyúlt hangzó nem lesz ettől hangsúlyos: a szokásos magyar ejtés hangsúlya az első szótagon marad.
A dara-am → darám és dara-ad → darád alakokkal. A felbontás a szóelemzésben fölvett részeket mutatja, az összeolvadt alak pedig egységes hosszú hangot tartalmaz.
A hosszú á egyes származékokban vagy ragos alakokban rövid a-ként jelenik meg. A forrás a madár–madar, fonál–fonal párt is ennek körében tárgyalja.
Az égbolt neve az eg-et alakban rövidülő é-t tartalmaz; az ég ige táji változataként íg-et is említenek. Az ejtés és a ragozás együtt különbözteti meg a két sort.
A hosszú í a képző előtt röviddé válhat. Az elemzésben ezért nem elég a ragatlan alak ékezetét változatlanul minden származékra átvinni.
Tűz, tüzet, tüzek, tüzel: a hosszú ű mellett több alakban rövid ü áll. A forrás az ilyen gyököket jobbára ékvesztőnek nevezi.
Gyöktani, alaktani és érteményi viszonyban. Az alaktani rész a képzésre és ragozásra, az érteményi rész a szójelentésekben keresett különbségekre irányul.
A közbeiktatott képző már új törzset alkot. A forrás példája ölhet-tėk, nem ölhet-tök: a toldalék a már létrejött teljes törzshöz járul.
A név többes számának önhangzója. A bot-ok, bot-ot, bot-om és a körm-ök, körm-öt, körm-öm sor ezt a kapcsolódást szemlélteti.
Fá-k és kefé-k: az a, illetve e a többes k előtt megnyúlik. Ezt a szóvégi önhangzó változásaként kell megőrizni.
A kalapos-ak melléknévi használatban kalapot viselőket jelöl, a kalapos-ok főnévként a mesterség művelőit. A szerzők a nyílt és zárt toldalékhangzóhoz szófaji különbséget is kapcsolnak.
Dudorú, gömbölyű, puffadt, kerekded vagy hengerded alakot. A szerzők e jelentéskörrel vetik össze a csoport zárt önhangzóit; a felsorolt szócsaládokból indulnak ki.