Legmélyebb mélységből fordulok most feléd,

mint napfényre várakozó szépséges napraforgó.

Teljességed felismerésével pillanatokkal később,

lelkem rezdülését megvilágítottad,

s világomban élővé teremtetted.

Vigyáztál rám önzetlenségeddel,

szeretetteljes anyanyelvem.

Vak voltam, de már látok.

Mindig is bennem éltél.

Mostanra már semmi kétségem,

hogyan vigyázol emberségében törékeny,

teljességében szépséges teremtett gyermekeidre.

Minden pillanatért, melyet nem gyönyörűséges szépséged,

megértésére fordítottam életemben,

ezért térdre rogyva próbálom szavakba önteni,

s összefoglalni lelkem feléd irányuló kínjait.

Drágaságos anyanyelvem, szókincseddel élve.

Kérlek, fogadd el gyermekedtől felismerésemet.

Fájdalommal csordulásig megtelt lelkemnek

lehulló cseppjeinek összerovásából fakadó

bocsánatkérésemet.

Teremtő igéd dallama száll kerekerdő közepén,

sokaságok ámulatára,

mindenségnek életfájaként.

Tiszta Tisza vize issza vala.

Anyaföldem szeretete mindig bennem éljen,

mint egészséges búzából sütött kovászos kenyér finom íze.

Napkelettől napnyugtáig mindenhol rámtaláltál.

Mihelyt megláttál, abban a szent pillanatban,

megerősítettél és lágyan öleltél.

Simogattál, babusgattál, népmesével tanítottál.

Táltoskirályhoz méltóvá formáljál.

Szülőföldem kérésére alázattal élve,

összeróttam írásodat és

pompázatos térkép rajzolódott ki belőle.

Alkalmasint megélhetem őseimtől kapott kincseket,

melyek nem voltak mások, mint egyetlen szó és benne mindenki.

Anyanyelvünk szókincsteljessége éljen

Nem más írta, mint a felismerés.

1. Bevezetés és 1840-es akadémiai terv